Adja meg email címét!

A ménes élete
2008-01-03

A lovak – és nem csak azok amelyek ménesben élnek- mindig tisztában vannak azzal, hogy a rangsorban milyen helyet foglalnak el. Ez a rangsor az istállóban tartott lovaknál nem nyer túl nagy jelentőséget, ellenben a ménesben tartott lovaknál ez a rangsor adja egy működőképes és jól szervezett rendszer alapját. Ebben a rangsorban két fő csoportra bonthatjuk a lovakat.

A vadlovaknál a méneseket egy-egy mén vezeti, vele van pár kanca, és az utódai. Sőt még a fiatalabb mén csikókat is elviselik maguk körül. Ha két vezérmén találkozik akkor valószínű, hogy hatalmi harcok kezdődnek. Ezek az összezörrenések nem járnak súlyos következményekkel, bár a mének ejtenek egy két sebet egymáson, ezek nem nagyon súlyosak. Hatalmi harcok nem csak akkor törnek ki, ha két ménes vezetői találkoznak, hanem akkor is ( és ez a jelentőség teljesebb), ha egy fiatal mén át akarja venni a ménes vezető szerepét. A vesztes elveszíti tekintélyét a többi ló szemében, és valószínű, hogy el kell hagynia a ménest.

De mi a helyzet a mai értelemben vett ménesekben? Ezek –jobb esetben – nagy területű legelők körbekerítve, ahová lecsapják a még és már nem használható lovakat. Túlnyomó részt kancák vannak, de van köztük pár herélt is. A méneket elkülönítve tartják tőlük. Mivel a csoport csikókból és kiöregedett lovakból áll, és nincsen közöttük mén, ezért a vezető szerepét egyértelműen a rangidős kanca tölti be. A kancák és heréltek maguk között nem rendeznek látványos harcokat, a többiek általában elfogadják a rangidős kancát vezetőnek. A ménes rendje olyankor bomlik meg amikor egy vagy több új ló érkezik közéjük.

Egyes ménesekben a lovaknak kialakított csoportbeosztásuk van. A lánc tetején a vezető kanca áll, aki kivívta magának a tiszteletet. Maga körül tart 3-4 kancát. A vezérkanca csak őket engedi maga mellé, például etetéskor. A helyzetük nagyon ingatag, mivel a vezérkanca gyakran leváltja őket. Egy szinttel alattuk helyezkednek el a „népszerűek”. Általában a csikók közül a legerőszakosabbak vannak itt mindegyik korosztályból. De inkább csak a fiatalabbak. Ők gyakran sündörögnek a vezérkanca körül, de a nap nagy részében csoportba verődve legelnek. Etetésekkor ők a legzajosabbak, gyakran elmarják a gyengébbeket az étel mellől. De máskor is ellenségesek a rangsorban alattuk elhelyezkedő lovakkal. Néha nagy kegyesen odaengedik őket maguk mellé, de a következő pillanatban már sunyítva rúgják harapják a másikat. Persze ők vannak a legjobban kétségbe esve, amikor bekerülnek az istállóba, ahol nem fitogtathatják az erejüket.

Közvetlen a népszerűek után, bár elég messze tőlük, állnak az „átlagosak”. Ide a kevésbé erőszakos, aránylag „kedvesebb” lovak tartoznak. Ezt a csoportot a népszerűektől elmaradt csikók, és a békésebb öregebb lovak, meg a heréltek nagy része képezi. Az idősebb lovak gyakran pártfogásba veszik a frissen érkezett egy éves csikókat. Az ide tartozó lovak nem próbálnak állandóan odaférkőzni a vezérkanca közelébe, de néhányan megpróbálnak bekerülni a népszerűek közé, ami néha sikerül nekik. A rendszer legalsó szintje a „számkivetettek” csoportja. Az ide tartozó lovak leginkább azok, akiket egyedül engedtek el, és nem tudtak beilleszkedni a „ló-társadalmi rendszer”-be. A legújabb lovak is ide kerülnek az első pár héten amíg a ménes ki nem tapasztalja rangjukat. A számkivetettek nem tartanak össze, mivel nincsen elegen. Néha két számkivetett összeverődik, de az ilyen alkalmi kapcsolatok nem tartanak sokáig. A legfurcsább az egészben az, hogy a számkivetettek a legbékésebb lovak a ménesben. Maguktól soha nem bántják vagy piszkálják a társaikat, ellenben azok ha csak meglátnak egyet közülük, rögtön megtámadják őket, a legtöbbször indok nélkül. A számkivettetek között megtalálhatjuk az idősebb lovakat is, akik már megtanulták, hogy ha nem mennek oda a többiekhez akkor békében legelhetnek.

A ménesben szövődnek barátságok, bármilyen fura is ez lovak között. A barátság azt jelenti, hogy elviselik egymást, együtt legelnek, néha óvatosan megrágcsálják egymást.

Persze, ha valaki csak egyszer lát ménest az a benyomása, hogy a ménes: az sok ló egy helyen.. Semmi más. De ha jobban megfigyeli, akkor láthatja, hogy a sok ló, az nem egy homogén tömeg. Pár ló kicsit távolabb áll a többitől, és ott legel, sőt azt is megfigyelheti, hogy a lovak kisebb csoportokra oszolva legelnek.

Sokat kell nézni a ménesben élő lovakat ahhoz, hogy megérthessük, hogy milyen bonyolult rendszer és szabályok szerint élnek együtt ezek a csodálatos állatok.

Készítette: Bálint Eszter

Galga Lovasklub · Galgamácsa, Fehér u. 1. · Tulajdonos: DR. HORVÁTH RÉKA · Tel.: +36 (30) 949-2806