MIÉRT JÓ AZ NEKEM, HA PROFI EDZŐTŐL TANULOK LOVAGOLNI?
2010-10-25

Az egyik lovas tanárom mondta egyszer nekem: "Nincs olyan ösztönös emberi reakció, ami jó lenne a lovagláshoz!" Ezt először magam sem akartam elhinni, de mikor sorra vettem a saját magamnak, vagy tanítványaimnak a lovak viselkedésére adott ösztönös válaszait, be kellett látnom, hogy ez valóban így van.

Ha a lóval helyesen akarunk bánni, akkor a megfelelő módszert bizony tanulnunk kell! Ezért elképzelhetetlen, hogy valaki csak a saját tapasztalataiból merítve, egy emberöltő alatt rájöjjön mindenre. Ha viszont nem sajátítjuk el legalább a lovaglás alapjait helyesen, akkor soha nem fogjuk megismerni azt az érzést, amit adhatott volna. Minél többet tudok sporttársamról a lóról, mint állat fajról, minél többet tudok arról, hogy hogyan érdemes őt lovagolni, hogyan lehet őt motiváltan a feladatok elvégzésére rávenni, hogyan lehet vele megértetni, hogy mit is várunk el tőle, hogyan lehet a tanultakat nála végérvényesen rögzíteni, hogyan lehet a hibáit orvosolni, annál élvezetesebb és hatékonyabb lesz mindkettőnk számára a közös együttlét. Mindezt tehát csak tanulás útján lehet elsajátítani! Ha csak a saját tapasztalatainkra építünk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy bizony egy emberöltő nem elég e sok ismeret megtapasztalására. Ki tehetségesebb, ki kevésbé, kinek nagyobb érzéke van a lóhoz, kinek kevesebb. Kinek több ideje van lovagolni, kinek kevesebb. Ezek mind-mind meghatározzák azt, hogy a lovaglásunk alatt mennyi mindenre fogunk majd magunk rájönni. Ha azonban profi edzőt választunk tanárunknak, akkor időt és fáradtságot spórolhatunk meg, mert a kezdetektől azt, és úgy tanulhatjuk meg, ahogyan azt érdemes! A "profi edzők" hivatásszerűen lovagolnak, így alkalmuk van sok lovat sokféle típusú, és képzettségű lovat problémás lovakat rendszeresen nap, mint nap fedeles lovardában és/vagy megfelelő pályákon lovagolni. Az "amatőr" lovasok (=hobby lovasok, vagy amatőr versenyzők) csak a maguk szórakoztatására lovagolják saját lovukat. Így legtöbbször csak maximum egy-két lovat lovagolnak, ami nem elég ahhoz, hogy a lovakat, mint állatfajt megismerjék, hiszen csak a saját lovuk tulajdonságaival találkoznak. Általában nem áll rendelkezésükre minden kiegészítő létesítmény (körkarám, lovaspálya, fedeles lovarda, ...stb.) ami megkönnyítené, illetve sok esetben lehetővé tenné a munkájukat. És mindezek mellett általában a munkájukhoz, vagy iskolájukhoz igazodva, nem lovagolnak napi rendszerességgel. Tehát az amatőr és a profi megnevezés, nem szinonimája a tehetséges és kevésbé tehetséges lovasnak! Jó esetben azonban a profi lovasedzők olyan lovas emberek, akiknek az átlagosnál kiemelkedőbb tehetsége van a lovakhoz, a lovagláshoz és emellett az átlagosnál nagyobb képzettséggel is rendelkeznek. Az aki tehát profi edzőtől tanul lovagolni: kap egy olyan lovasérzést, amely csak keveseknek adatik meg, megváltoztatja a lóval való viszonyát: lova, amely korábban meg-meg fogta a lovasa kezét (azaz kemény volt a szája) most puhává, átengedővé válik. A lovas kérésére többé már nem azt fogja mondani, hogy „nem akarom!”, vagy muszáj ezt?” , hanem azt fogja kérdezni, hogy „mi a következő feladat?”! lovát úgy tudja majd lovagolni, hogy az elengedetté váljon és fényévekkel kényelmesebb legyen, mint amilyen előtte volt! annak a lova többé nem ijed meg már a saját árnyékától is és nem fog elrohanni, kirúgni, vagy bakolni a lovasa alatt! Hogy a hasonlatoknál maradjak: Többé már nem „négyszögletes” kerekű trabanttal zötykölődik A-tól Z-ig, hanem egy full extrás autóval kocsikázik! A tapasztalatom az, hogy addig, amíg ki nem próbálják, a legtöbben el sem tudják képzelni a két fajta (a „valamilyen” és a minőségi) lovaglás közötti különbséget. Aki addig csak a tereplovaglást szerette, a továbbiakban szívesen marad a lovardában, mert elkezdi élvezni, hogy mennyi mindet meg tud a lovának tanítani, mennyi mindet meg tud vele csinálni olyanokat, amikről előtte még álmodni sem mert! /szerző: Istenes Csilla/ Várunk mindenkit, aki ezt ki szeretné próbálni!